Háztűz-őrző Nők és Anyák Egyesülete | 2890 Tata, Bacsó Béla u.66/1 | 34 / 479 - 347 és 06 20 586 8278 | www.haztuzorzo.hu | haztuzorzo@haztuzorzo.hu | adósz.: 18615496-1-11 | nyomtatta: Vendég


    Babapakk   


A hordozás biológiai gyökerei

Most egy kicsit elmélkedjünk arról, hogy mi, akik babáinkat hordozzuk, miért is érezzük a hordozást annyira jónak, annyira természetesnek és ösztönösnek.

Mindenki látott már kölykét hordozó állatot: sünit, aki a szájában cipelve költözteti kicsinyeit, vagy oroszlánkölyköt az anyja szájában lógni, esetleg kenguru bébit kikacsingatni az anyja erszényéből. A kölykök hordozása az állatvilágban elég gyakori dolog, alkalomszerűen sok állat rá-rá kényszerül, de hogy kik lesznek „hivatásos” hordozó szülők, azt elsősorban az állatok életmódja határozza meg.

Gondoljunk például a kengurukra: a pici kenguru éretlenül, alig babszem nagyságúan jön a világra, elkúszik anyja erszényébe és ki sem jön onnan jó ideig  - mondjuk egy ilyen jó kis beépített hordozóeszközzel a hordozás is gyerekjáték - de az anyja mellett legelésző kamasz kenguru is még vissza-visszabújik az erszénybe, ha valamilyen vészhelyzet fenyegeti.

A főemlősök utódja már érettebben jön a világra. A majomkölykök karjaikkal és lábaikkal anyjukba kapaszkodva „utaznak” mindenhova. Az első időkben folyamatos és közvetlen testkontaktusban van egymással anya és kölyke, hisz ha ilyenkor a kölyök valamilyen okból elmarad anyjától, életveszélyes helyzetbe kerülhet.
Mivel az emberszabásúak is a hordozott állatok csoportjába tartoznak, így a törzsfejlődést tekintve nem férhet kétség ahhoz, hogy az elődeink is magukkal, magukon hordozták utódaikat. Hiszen az ősember vadászó és gyűjtögető életmódja azt jelentette, hogy az ősemberek állandóan mozgásban voltak élelem után kutatva és így a gyermekeiket sehol sem hagyhatták magukra.

Ha áttekintjük, hogy melyek azok az egyértelmű jelek, amik a hordozottságunkra utalnak, többet is találhatunk.

Ilyen például a sírás: ha egy újszülöttet magára hagyunk, előbb-utóbb sírni kezd, ezzel hívva a gondozóját, hogy gyorsan vegye fel. Evolúciós szempontból ez igen jelentős mechanizmus, nehogy a magára maradó kisbaba ragadozók áldozatául essen.

Az átkaroló reflex is megtalálható a csecsemőknél. Ez a reflex akadályozza meg, hogy az állatcsemeték leessenek anyjukról. Nem véletlen tehát, hogy a fejlődésbiológusok emiatt úgy tekintik, hogy valaha az ember is hordozott lény volt.

A fogó reflex a kézen és a lábon is megtalálható. Ha megérintjük a gyermek tenyerét, ujjacskáival rögtön megmarkolja a miénket. Ez is mutatja, hogy a fejlődésnek egy alacsonyabb fokán, az emberré válás útján, az ember ősének gyereke éppen úgy az anyjába kapaszkodva töltötte élete első hónapjait, mint a ma ismert majmok.

Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, őseink hogyan hordozták csemetéiket, csak körül kell néznünk a természeti népek között. Nagyon sok helyen teljesen evidens módon kötik magukra a gyerekeket a nők, és babakocsiról még hírből sem hallottak.

A hordozással szemben szkeptikusak gyakran hozzák fel azt az érvet, hogy mi már civilizálódtunk , a mai kor emberének már nem azok az igényeik, mint több tízezer évvel ezelőtt. Ez nem igaz, látszik a biológiai tényeken, a korábban taglalt reflexeken, a hordozásnak a csontozatra, izomzatra, idegrendszerre gyakorolt kedvező hatásán; az evolúció ennél nagyobb léptékekben dolgozik.

Nagyné Schmidt Henrietta, zoológus

A(z) Baba-mama rovat összes cikke:

A hordozás biológiai gyökerei [2011. 04. 26.]

Baba és gyermekelsősegély – vészhelyzetek a gyerekszobában. [2011. 02. 23.]

Az oldal 32.0570468903 ms alatt készült el. Felhasználó: Vendég