Háztűz-őrző Nők és Anyák Egyesülete | 2890 Tata, Bacsó Béla u.66/1 | 34 / 479 - 347 és 06 20 586 8278 | www.haztuzorzo.hu | haztuzorzo@haztuzorzo.hu | adósz.: 18615496-1-11 | nyomtatta: Vendég


    Babapakk   


Nyílt napok

Csaknem hat évvel ezelőtt készült a kislányomról egy kép. Azóta is ez a kedvenc képem róla... Két hetesen, a két tenyeremen fekszik, és nagyon "baba"... Elneveztem ezt a képet két maroknyi boldogságnak. Az is volt, az élet körülötte forgott, minden csak egy szűrőn át jutott el a mi kis világunkba...

Két maroknyi boldogság

Nos, ez 2005-ben volt. A "két maroknyi" csöppöm ma lassan 130 cm, majdnem 28 kg, és 31-es lába van... (genetikailag kódoltan ekkora nagycsoportosan). Nem, hogy a két tenyeremen nem tudom hordozni, de lassan megemelni sem tudom. Ma pedig életünk egyik legfontosabb döntését előkészítendő, részt vettünk egy iskolai nyílt napon.

Nagyon furcsán éreztem magam... Janka lányom beült a padba két elsős kislány mellé, és komoly arccal fordult a tanítónő felé, aki éppen olvasásórát tartott a nebulóknak. Aztán volt még ének-zene, matek, és Janka nem volt bátortalan, nem volt zavarban, és bár látszott a harmadik óra vége felé, hogy szokatlan neki ez a fegyelmezettség ennyi időn át, mégis jól vette az akadályt - bár ezt senki sem akadálynak szánta... Eszembe jutott, és az Apával is megbeszéltük, hogy amikor mi voltunk elsősök, mintegy 28 éve, nem ilyen hangulatban zajlott egy óra. Sokkal komorabb, poroszosabb, fegyelmezettebb és keményebb volt a hangnem, nem ritkán még a keresztnevünkön sem szólítottak a tanítónénik, nem lehetett izegni-mozogni, felállni, nem volt egyszerűen mozgásos része az óráknak - kivéve persze a testnevelést. Itt azonban örömmel láttam, hogy van lehetőség néha kiszállni a  padból, megtörni a monotonitást, teret engedni a a nemrég még óvodás ficergők energiájának...

Sok rosszat hallani arról, hogy az oktatás színvonala, a nevelők és a gyermekek kapcsolata nem jó irányba halad, a fegyelmezés eszköztárának szűkülésével,  és a gyermekek jogainak kibővítésével/biztosításával sokszor ellenkező eredményt értünk el, mint szeretünk volna. Sok példát hallani a médiában erre.... Ezer szerencse, hogy én nem ezt tapasztaltam, hanem a pozitív változásokat? Vagy sikerült két szuper tanító nénit munka közben látnom? Vagy a negatív példa kerül ismét a bulvárra éhes emberek és sajtómunkások nagyítója alá, de a sok jó megint elsikkad? Nem tudom... nem tudom megítélni.

A másik örök kérdés, ami már hónapok sőt évek óta vita tárgya köztünk és ismerettségi körünk között: engedjem a hat éves lányomat iskolába - aki fizikailag fejlettebb, mint sok hét éves, iskolaérett, szociálisan és érzelmileg felkészült? Vagy adjak neki még egy évet, pusztán amiatt a  - nem elhanyagolható - indok miatt, hogy manapság a trend (nem a divat, hanem szociológiai értelemben vett trend) az, hogy a szülők még egy évet adnak a "szabad játékra és kötetlenségre" az óvodában, ráér még egy évvel később alkalmazkodni a szabályokhoz... Erre szoktam azt felelni, még egy évet adunk egy olyan gyermeknek, aki eddig megfelelően fejlődött, egy immár ingerszegényebb környezetben való tartózkodásra, egy évvel elhalasztjuk a bonyolultabb logisztikát megkövetelő iskolát, egy évet visszatartjuk - valóban vissza - gyermekünket. Igen, vannak olyan gyerekek, akiknek ez jó, de szerintem - szigorúan szerintem - nem olyan sokan, mint ahányan hét évesen mennek iskolába... Hát igen, ezzel a véleményemmel volt már, hogy egyedül maradtam néhány anyatigris között, és kíméletlenül kiosztottak. Én mégis hiszem, hogy most jól döntök, és Janka jól érzi majd magát az iskolában - és nem szerez komoly sérüléseket magányos harcos véleményem miatt...

Végezetül egy idézet Böjte Csabától, amivel azt hiszem, maximálisan egyet kell értsen minden Szülő - mégis sokan belesétálunk a csapdába:

"Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket."

Szeretettel
Judit

A(z) Suli rovat összes cikke:

Nyílt napok [2011. 02. 22.]

Az oldal 35.5319976807 ms alatt készült el. Felhasználó: Vendég